Felettébb kedd, avagy az Illatkönyv

Minden strukturális, fiskális, monetáris és brutális probléma ellenére gyönyörűen fejlődik a magyar borászat, a borászok és a borok, mi több, a borfogyasztók is. Sőt, a bor és a fogyasztó között hangicsáló közvetítők, a borújságírók is mendegélnek csendesen, és a borról való beszéd nyelvezete is továbbfejlődött az utóbbi bő kábé két évtizedben.

Mégis sok pontatlan vagy sznob dolgot hall mézkutató légi útjai során az ember még a borral foglalkozó félprofi-profi méznyalóktól is, téves vagy lila hülyeségeket is, melyek inkább elidegenítik a laikust a bortól, semmint közelebb vinnék hozzá. Ezért merült fel bennünk az ötlet, hogy kéne írni egy olyan borszótár-félét, ahol kicsit pontosítjuk és egzaktabbá tesszük a bort leíró szavakat. Másfelől úgy tűnt, a francia borleíró szaknyelv valahogy kedvesebb és nyájasabb, mint a mi, feltehetőleg inkább a német-angolszász nomen­klatúrát adaptáló bornyelvünk. Ezért innen is elcsenünk egy-két szép szót. E két tengelyen (a pontosabb illetve szebb szavak tengelyén) rajzoljuk fel a Budavári Borfesztiválra (2012. szeptember 12-16.) megjelenő új borkalauzunkat, az Illatkönyvet, mely tehát a jelenleg rendelkezésre álló szókészlethez néhány egzaktabb és kedvesebb szóval szeretne hozzájárulni, némi nyelvújító hevülettel. Sorra vesszük az összes fontos szín-, illat- és ízjegyet, megpróbáljuk különválasztani az objektív, valamely vegyületre egyértelműen visszavezethető tényt a költészettől, elsősorban nem a saját szerény kútfőnkből merítve, hanem a honi borkémia jeleseinek tudására támaszkodva. Persze nem akarjuk bonyolultabb képletekkel elijeszteni a kémia iránt esetleg visszafogottabb szenvedélyt tápláló olvasót-borszeretőt, vegyészkedésünk a gimnáziumi kémiaanyag szintjét sem éri el, de ahol nagyon jellemző, gyakori és határozottan definiálható vegyületet találunk valamely illat- és ízjegy mögött, azt megemlítjük, hátha hozzájárul szerény munkácskánk ahhoz, hogy kicsit visszafogottabban fogalmazzunk. Pontosabban, kedvesebben és vidáman: az Illatkönyv szellemiségét és stílusát jól jellemzi az alábbi borleírás-paródia, melyet a Hírcsárdában olvastunk, fetrengve a röhögéstől, ezt a stílust próbáljuk követni, mert a bor vidám és boldog dolog.

Rásonysápberencsi Kék Juhfark 2008

Nem vagyok egy röghöz kötött R’n’B rajongó, talán pont ezért volt hátulról jövő meglepetés ez a bor. Púzásoktól mentes, nem töcsköl, nem próbál Darwinnak látszani, mégis, már valamelyest pávián és tapadós is. Izgalmas, nehezen leúszható. Bokánrúgós illattal nyit, melyben nem a Castro-hasonmások dominálnak: bőr, rája, Kilimandzsáró, fekete vipera, eper, gyík, gyűlölet, virágok. Nem különösebben hiperaktív, és nem is olyan mély, mint a legtöbb tábortűz, de felettébb kedd. Kóstolva paprikás, közepesen sétálóutca, nem extrovertált, nem jár sokat strandra, mégis van labdája és szarva. Kéjesen integető savak, pont elég tannin, ízében mindenféle piros pozsgások. Nem egy fánkszerű bor, viszont nagyon harmadik világ. Eléri az 1 pontot.